Kitalált szerelem

Láttam a csend kusza fergetegét: bent őzekkel felhők riadoztak; félve öleltem hangulatod: ahogy őzekkel felhők álmodnak. Láttam az erdőn husángokat - egy mókust őzekkel tovafutni… öleltem én felhőt - egyedül: őzek közt jó volt így elaludni.

Ősz lett hirtelen. Belerémül az esték nyughatatlan csendje, sötétje ölembe. Arcomon még csók hava borzong, tőled messzire, félve. Régen csókoltál. Tefelőled immár - hiába várnálak - tovavonszol a sorsom. De itt maradt lépted: hihetetlen sárga a hirtelen őszbe.

Illatod vágytam - soha jössz. Kerített bokraim borzolja derengő hajnal. Rozsdahintő-barna a lég. Kívántad: ring a tavasz. Kék cseppje folyt: tintád nevetésre hullik. Simogat kitalált szerelem. S lombon kint az emléked - felidéz: eszembe csókjaid jutnak.

Olykor egészen halk sejtelem lennél: fagyott folyókra rajzolt hangulat… Törődött, fanyar fogadkozást rejt miattad szertehulló mozdulat. Figyeld, ha mozdul, néha hangokat szabálytalan sáv, sötét elragad. Meztelen sekély folyók hordanak… miattad - vízen lennék gondolat.

Egy régi illatot bezárva tart sötét. Lebegne mintha év az évre sok szobán. Szavamra hó esett: falak az éjszakán… Nevek, ködök, szemed telén barangolunk talán. Ködös barangolás, egy régi év talán… Mintha illatod, szemed lebegne még felém. Nevek, falak haván…

Valaki szólt: a szél megáll. Egy még a perc - hadd nézzelek! Fekete szembogár süvít veled, ha taposod évemet. Rohan a szél napokon át - valaki látta: néztelek. Napokon valaha át - ha van - ha szól a perc: felejtelek.

Levél-erezet vagy, távol. Ha nézel, villan zápor kezedre, kezembe. Ha fázol, ne vedd le az arcod a fákról!

Sarkon  fordul az emlék.Nem néz. Nem bánt. Nem szép.Nem kérdez. Nem volt rég...Csak fordul a sarkon. Csak emlék.

Karcsú arcod imbolyog. Sok hamis titok zokog. Kiáltoznak vágyaim időknek holt bokrain. Surranó, holt vágyakon, arcod idő-bokrokon kiáltó, karcsú titok- léptem hóban imbolyog - mit nem mondtam, nem tudod. Szólok, mégsem hallhatod. Neved szőnyegem, tavasz: mindig, mintha,…