Ez a kedd még jár neked;
esők, napok rekesztenek, s a reggelek.
Bár túléltelek, így tartozom:
hiányod néha villan.
Magamnak csak hiába - nem hazudtam.
Vezeklek élve:
roppant idők hogy hajtanak hozzád,
s már nem sírom, kedves,
szavaid tovarévedt mozdulatát.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
